A Vég
Volt egy fiú és egy lány. Nagyon szerették egymást, kapcsolatuk olyan fenséges, szenvedélyes és gyönyörű volt hogyha bárki látta őket nem gondolta volna hogy ez lesz a Vég. Ám a gyönyörű, románcos kép eltakarta valódi énjüket. Bár mind ketten jobban szerették a másikat ,mint saját magukat ,de ez a kapcsolat sem volt tökéletes. Időnként veszekedtek ,kiabáltak , megütötték egymást ..egy szóval fájdalmat okoztak a másiknak. Akár csak ,mint egy angyal és egy ördög ,az egyik ártalmatlan ,szűz gondolkodású és érzékeny személyiség ,míg a másik végzetesen perverz ,mocskos fantáziájú és önfejű. Az idővel sajnálatosan a két gondolkodási mód,gén,keveredett egymással ,melyből megszületett a tökéletesen két arcú ember.
(...) majd az idő elteltével ,s bár míly fájó szívvel ,hisz szerette kedvesét ,de a fiú rádöbbent hogy egész más lett az a lány akit ő megismer t és szerelmének vallott ..így gondolkodván,elhatározása szerint véget vetett a lánnyal történő kapcsolatának.
Ezek után a lány is hamarosan rájött hogy Ő már nem ugyan az a kedves ,érzékeny ,kis mosolygós lány ,hanem valaki egészen más.Sokat szenvedett a lány ,míg nagyjából visszakapta eredeti kivoltát ... azt az érzékeny kis angyalt ,aki párjának köszönhetően mocskos gondolkodású lány ,vette a megmaradt erejét hogy beszéljen hűen szeretett párjával, és megbocsájtásért esedezzen. De hiába! A fiút tragikusan szíven szúrta az eset ,így hát visszautasította a lány szíve ajtajának kulcsát, bár arcán látszott a fájdalom, csillogó kék szeme már egészen árulkodó mozdulatokat tett,de megmaradt erejét véve hátat fordított a lánynak és faképnél hagyta. Nem telt bele fél perc sem a lányból kitört a sírás,barátnője támogató pillantásaival ,nyugtató szavaival illetve együtt érző cirógatásával segítette fel összeroskadt barátnőjét.
Ettől a naptól kezdve sem a fiút ,sem a lányt nem látták olyan életvidámnak ,mint az azelőtti nyáron. A lány mély depresszióba esett ,egyesek szerint a fiú sem másképp ... csak teltek a hetek,a hónapok ,még egy nap a lány egy kis mosollyal az arcán nem látták.
- Valószínűleg újra szeretője van! ...
- Áhh! Dehogy is ,csak kibékültek ,barátok lettek ..semmi más.
Ez a lányban hatalmas nagy energia bombaként robbant.Kevésbé volt búval bélelt, már csak nem boldog volt ...így teltek a napok ,a lány egyre jobban úgy érezte hogy lesz köztük újra valami "lamúr" ... A remény egyre jobban erősítette benne a gondolatot ,hogy elmondja volt kedvesének érzelmeit.
Még csak nem ,valahogy Valentin nap fele járunk ... a lány barátnője elmesélt a fiúnak mindent ... a depresszióban töltött napokat ,a szenvedést a fiú után. Kezdtek újra virágosodni az érzelmek ,egészen egy pénteki napig. Mikor a fiú elmondta lelkének apró titkait,mely a lányhoz fűződnek ,és egyben azt is hogy nem szeretne vele újra egy párt alkotni.
Ez a lányra hatalmas nagy csapásként érkezett ,már nem sírt ,már nem ... A szenvedés ,a túlvilágra lépés gondolata nem engedte hogy könnycsepp szaladjon az arcán. Ő tudta hogy neki szeretni kell azt a fiút! Így is tett!
Február 14 ( Valentin nap): a lány besétált az iskolába ,össze vissza karcolt csuklója ,a seb a szeme alatt árulkodó jel ként szolgáltak bárki számára ,de ő ,mintha semmi sem történt volna mosolygott a szembejövőkre ,bár legbelül sötét volt és hideg, szenvedett a szíve,de tudta hogy Neki SZERETNIE KELL azt a fiút ..
- A folytatás?!
- Senki sem tudja ,hogy a kapcsolatnak lesz -e jövője?! Hogy mi lesz a Vég .. azt csak is a fiú tudja!
" A Lány"